Trixi & Dudi
Röpt
szökési
kísérlet
Trix: Oldottabb
légkörre vágytam. Okosan felpakoltam hát, hátizsákba szoknya, harisnya, bugyi,
melltartó, egyszóval mindaz, ami nélkül egy nő, ha akarna, se tudna meglenni (Dudi:
vagy mégis?), és irány a reptér. De ne rohanjak annyira!...
Dudi: Amikor
kezdődött... Trix: Mikor is kezdődött?, jajde nehéz emlékezni, de nemcsak
mert kihagy a memóriám...
Dudi: Annyira azért
vissza mégse!
Trixi: Csak egy shot: két taknyos srác ront rám egy sötét mellékutcából, az
egyik, hogy röptödben megb, picci, pedig dehogy repültem én akkor, ők meg
pláne, nem is tudom, ők imbolyogtak jobban vagy én?, ám a másik szószerint
lecsapja egy boxerrel, dehogyis, havver, majd előbb én! Ha nem vagyok is
feketőves, van némi kvázi karaté-szakképzésem bölcs mesterem, Kí Csí Náá Llí
jóvoltából, aki szellemalakban előttem termett, és mozdulataimat precíz
tanácsaival irányítva ripsz-ropsz kettétörte gerincét mindkettőnek.
Dudi: Aztán alakot
váltott, vagyis ahelyett hogy szokása szerint meghajolván (mintha bókolna)
elillant volna, nagyonis konkrét formát öltött, és kezét nyújtotta, miközben
áthatóan a szemembe nézett: Merész Hölgyem!
Trix: Ó, el voltam
szállva!
Felemelkedtem az aszfaltról, és irreálisan jóképű
megmentőm nyakába borultam...
Dudi: Mit műveltél
mámegin, te ribanc!?
Trix: Erre ébredtem.
Dudi:
Vagy úgy tűnt, ez már cseppet sem álom.
Egyik kurrens pasim állt terpeszben előttem (Trix:
gumibotját tenyerébe ütögetve), a főkapitányság főnöke, aki egy verekedős
klubban szedett össze (Trix: „Megmentelek e mocsokból,
picim!”), amikor még nem is sejtettem, hogy zsarú, aki a bedgájzokra vadászik,
ám ahhoz, hogy lesittelje őket, környezet- és stílhű szerelést kellett magára
öltsön.
Rámhúzott. Trix: A csupasz fenekemre. Dudi:
Még egyet. Trix: Vagyis csak akart. Dudi: Mert félrehemperedtem, és
lendületből fel is pattantam. Trix: Támadó pozícióban az ágy
közepén.
Dudi: Ez az, így
szeretlek, te bestia! Trix: Mondta ő, vagy én magamnak...
Dudi & Trix: pittypittypittypittypitty
Dudi: Mi ez? Trix:
A gudgáj a pisztolytáskájához kap, de rossz időben és rossz helyre. Bummmm. A
légnyomás a falhoz csap, majd a padlóra lapít.
Dudi & Trix: pittypittypittypittypitty
Dudi: Mi ez,
basszam, még egy? hol?
Trix: Az ablaknál
termek, ugráááás. Egy kicsit szállok, egy repülő húz el nem messze, magamat
látom derűsen kipillantani az ablakon, Dudi: mögöttem valaki... Egy férfi
felsejlő arca horrorisztikus vigyorral... Trix: Hát nem egyedül keltem útra?!
Kézzel-lábbal kapálózva próbálok jelt adni magamnak, de nem veszem észre
magam... Aztán zzzzu, már zuhanok is, csak az ég tudja már, hol vagyok és hogy
ér ez véget...
Dudi & Trix: pittypittypittypittypitty
Dudi: Na bazmeg!
Szétnyílt, lebegő fürdőköpenyem zsebébe túrok, mi a túró, ebbe is
beleplántáltak valamit?! Remegő kézzel kioldom a mobilom... Egy meszidzs.
Ne dőlj be,
picikém! (Trix: Mi ez a gyanúsan ismerős hang?!) Az egész csak szimuláció: teszt és likvidáló akció. Ha most nem félsz
kiszökni onnan, ahol vagy, vagyis a felhőkarcoló legfelső emeletéről, ahová az
éjjel vittelek, hogy meggyőződjem hűségedről és egyben levadászhassuk az egyik
legveszélyesebb terroristát, megmenekülsz, mi több, az enyém vagy! Lent vár
ölelő karokkal: XY, szuper éjdzsönt! (Ja, ugorj bátran, semmi bajod nem esik,
sebességcsökkentő távvezérlőnk épségben letesz!)
Trix: ’gen, szuper!,
imádlak ikszipsz, mért nem szóltál hamarabb? Tudod, csak hogy ne hisztizzek
hiába. Lenézek, de – talán a sebesség miatt, ami mintha dehogyis csökkenne –
nem látok lent senkit, semmit. Dudi: Mindegy, már nincs sok hátra,
kishamar kiderül, hogy bájbáj vagy háváj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése