MűHely

Ákos

Tanulság nincs

Körülbelül három hónapja ismertem meg, és nagyon élénk vörös volt. Végein egy kicsit szőke is, a tűz hercegnője, gondoltam, ahogy megláttam az izzadt táncoló tömeg közepén. Mintha még láttam volna valahol. Hajnalban, amikor úgy tűnt, útjaink elválnak, kértem, és le is adta a telefonszámát. Többször is találkoztunk utána, és rengeteget beszélgettünk ebben meg abban a parkban, kocsmában vagy utcasarkon. Minden egyes alkalom után teljesen üresen tértem haza. Sokáig nem éreztem megfelelőnek a helyzetet arra, hogy újra megcsókoljam. Miután mégis megtettem, felemás utóízzel ballagtam haza a tömbháza elől. Az első nyulat akkor láttam, amikor nagyon meleg volt és mellbimbói világosan kirajzolódtak lenge pólója alatt. Meg akartam őket simogatni, de megállította kezem, és a nyúl is gyorsan elszökdécselt. Később viszont egyre többen jelentek meg körülötte, és egyre gyakrabban. Elmentünk egyet ragasztózni, és látomásainkban egyikünk sem ismerte fel a másikat. Megígértük egymásnak, hogy többet nem csináljuk együtt, mert mindkettőnkre lidércnyomásosan hatott a távolság tapasztalata. Másnap viszont, amikor találkoznunk kellett volna, csak annyit láttam, hogy amint közeledik felém, a nyulak több százan ugranak elő a sötét kapualjak mögül, felkapják, és villámgyorsan elvonszolják a szürke városi betonhorizont mögé.

Találkoztam még vele később, de rájöttem, hogy egyáltalán nem is tűzhercegnő, hanem egy közönséges róka.

•

Néhány hete ismertem meg, és nagyon sápadtnak tűnt az arca. A sötét szembogarak és a fekete, rövid haj éles kontrasztot alakított bőrével. Azt mondták, olyan, mint egy vámpír, de én erre hevesen tiltakoztam. Emlékeztem, régebb lopva meg-megérintett a táncparkett örvénylő kavalkádjában. Finomsága árulta el. Leültem mellé és elkezdtem beszélni. Nem tudom már miről, látszott, ő sem figyel igazán oda, de tette magát, és ez nekem valamiért még annál is jobban esett. Hangja nagyon gyenge volt, és gyámoltalanságának megjelenésével való össze nem illése valahogy emelkedetté és titokzatossá tette őt szememben. Nem mertem megérinteni se. Mindig eljött, ha hívtam, de ahogy ültünk a tea mellett, szinte soha nem értettem, mit mond, és azt hiszem, nem csak azért, mert annyira halkan tette. Utolsó találkozásunk napján láttam egy repülőcsészealjat.

Lehet, hogy már előre tudtam...

•

Tegnap találkoztunk először. Ahogy a pult előtt álltunk, erősen derekamba markolt, én meg megkérdeztem, nem e visz haza.

Reggel, amikor felébredtünk, azt súgta a fülembe, hogy a szerelem ott él, ahol szavak még nincsenek.