Kincső
Satnya próbálkozás
Vettem lisztet
homlokomra,
széles’bb mosolyt
mosolyomra,
játszottam, hogy
bohóc vagyok,
gyerekarccal
mosolyt csalok.
Macskát zsákba,
lufit vállra,
fütyülőt a
mosoly-szájba,
s állni a porondon
állni csak árván,
s mint Dávid Góliát
láttán,
elhinni, hogy mégis
lehetséges…
(nevetséges)
… a bohócorr
leesett.
Végigment rajta a
felelőtlen fiúimádat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése