MűHely

Benji

Semmi utószó

„a vég sörösdodoz, kidobható”

Ehhez, ha bármi fogható,
egy bohóc, ha még eladható,
egy disznó, sort és sört lopó,
még pár nap, talán kitörsz,
ledől a függöny, tán lehűlsz,
azt mondod, belül
te vagy magad,
a kazetta, ha megszakad,
ha egyszer lesz az látható,
mi mennyire alkudható,
ha egyszer ott maradsz, szívem,
zsáknyi blöff és enmagad,
a színen áthúznak vadak,
cseplinek szétszalagszanak,
a kávék már elég szarak,
és mondjuk hull a hó,
nem jó rád más, csak e kalap,
nincsen visszavonható
szöveg, kép, vagy attrakció,
ehhez is bármi fogható,
a lámpák mind kialszanak,
és ott maradsz te egymagad,
te egymagad, csak ott maradsz,
és vicc csak, mondod, mit ugatsz,
vicc vagy, néma léghajó,
még csak nem is altató,
bádogdoboz, komolykodó
részeg hajó, s egy pillanat,
ha még marad, mi fogható,
ha mindazok elmondhatók,
kikben lehettél volna
te is tanulság, forma,
bűvész hogyha lettél volna,
költő, csillagok rugója,
hordod reggelente újra,
de végülis kisírható,
mint egy ballada,
egyszerű, összerakható,
magyar haiku, épp kiadható,
nem voltam én sem
madár, tölgyfa, kúrni jó,
Isten szépen elken,
Isten engem úgyse,
mondod néha egyre,
de ebben semmi tudható,
a semmi, hogyha startnak jó,
végülis kibömbölöd,
sörösdoboz, sörös-sorok,
nincsen semmi utószó,
te vagy magad kidobható.