MűHely

Csabi

kertelés nélküli gyanakvása nyomán

Trixi

Kard ki kard

Kávé, cigi, egymásután több is, ha már nem lehet egyszerre többet, bár befér a szádba kettő-három, sőt öt is, de lehetetlen egyszerre annyit szívni... Mohón szívod a füstöt, bent tartod, ráérősen fújod ki, mint akinek az egész nap a rendelkezésére áll, pedig dehogy, ajaj, mennyire nem, gyorsnak kell lenni, ha valamit meg akarsz szerezni vagy tartani!

Ő még az ágyban, lecsúszik meztelen fenekéről a könnyű nyári paplan

Adj egy slukkot

Adsz neki, két kis pofont feneke mindkét térfelére, ruganyosan összerántja, nevet

Ne viccelj, adj már

De nem mozdul, nem nyúl érte, mint akinek nem is az kell

Hisz adtam, nem?

Beleszippantasz a hajába, majd egy utolsót a csikkbe, elnyomod egy kis gyöngyházszelencében, bebújsz mellé, meleg feneke az ágyékodba domborul, az izmaival játszik, megfeszíti-ellazítja, próbálkozik a felizgatással

Péniszre vágyom, neked mért nincs?

Előbb csak körözöl az ujjaiddal a peremen, aztán mélyen becsúsztatod, először egyet, kettőt, majd hármat

Jaj

Mi van, fáj?

Dehogy, csak most épp nem a legmegfelelőbb helyre dugtad

Odanyúl, megragadja a kezed, kihúzza, egy ujjat elkülönít, kettővel kezdi sikálni magát a kellő helyen, kissé oldalt dől, szorosan összeszorítja a combjait, szétnyitja, összeszorítja, szétnyitja, összeszorítja, szétnyitja, hirtelen kihúz magából, lök egyet rajtad, hogy a megfelelő pozícióba kerülj, és két ujjad a lábad közé döfi, mint egy gyökérvágó kést

Jaj!

Fel kell kelni, különben ha így folytatjuk, ránk esteledik megint, bébi!

És kipattan az ágyból, mellei rengenek, az asztalhoz lép, kitt-katt, kattan a gyújtó, kávé csorog csészébe, sssrrr, a sötétítő szétrándul, beszakad a szobába a kiábrándító fény

Most mért csinálod ezt?

Nincs válasz, minek, hisz már megadta, ajtónyikordulás, felpattan a WC-tető, újabb csorgás, pukkanások, durranások, rotyogás

Legalább becsukhatnád az ajtót!

Dől kifele a szag, de szarik rá, hogy becsukja, ehelyett az odakészített divatmagazinban lapoz, fújja kéjesen kifele a füstöt

Nesze, szaghatástalanító! És egyébként is valósággal illatozik ez a magazin e vastagon kikent dámáktól, nem érzed?

No igen, ezek tényleg elütik a bűzt, mármint a szagát, amit ezer közül is be tudnék azonosítani, ilyen szag nincs még egy e világon, ez kizárólag az övé, ez ő! Már mennék is, hogy eléje guggoljak, és szívjam, és szívjam, és szívjam magamba egészen közelről, a szokásos rituálé szerint, majd kitöröljem a seggét csupasz kézzel, és csak úgy, bosszúból szétkenjem a pofiján, a mellén, az egész testén a szart, a szarát, vastagon

Nem jössz, elmarad a biliztetés?

El hát!

Hogyhogy?

Ha így folytatjuk, ránk esteledik megint, bébi!

Ó, ne...

Ó, bizony!

Karonfogva megyünk a reggeli napsütésben a közeli kerthelyiségig, felfedezőséta, mióta intimitási okokból vidékre helyeztük át szállásunkat, csak hírből ismerjük az állítólag a merészebbek számára pult alatt extra szolgáltatásokat is nyújtó nonstop-étkezdét

Mivel szolgálhatok a hölgyeknek?

Macsó pincér, az előbb mintha még a kertben láttam volna az ágyások közt babrálni-turkálni, vajon ez pincér és kertész egy személyben, vagy csak mind ennyire hasonlítanak?

Péniszre vágyom...

Nem mondja, de mintha mondaná már megint, egyenesen a képembe, mintha én tehetnék róla, hogy nincs neki, ami kéne neki, vagy gyáva megszerezni, pedig itt a nagy sansz, nesze, ne hagyd kicsúszni a kezedből, de ő csak néz kifelé dacosan a kardvirágokkal teli giccses kertbe ...neked mért nincs?

Nincs, nincs jelen, világos, ölbe hullt kézzel, lebiggyedt szájjal ül, mint egy piszkos dolgokon ábrándozó szűzlány, egy megbűvölt csitri

Ha szabad kérnem, egyelőre hozzon a barátnőmnek egy kardvirágot, az a kedvence!

A macsó mintha venné is meg nem is a lapot, értetlenül a kert irányába kapja a fejét, mintha a kérés nem szerepelne az étlapban, amint bizonyára nem is szerepel, vagy másképp szerepel egy másik étlapban, és azon a nevén kéne megnevezni

És önnek, hölgyem?

Nekem is hozzon egy kardvirágot egyelőre! Az asztalon ugyanis nincs!

Zavartan bólint, majd úgy fordul meg és húz el, mint akinek egyetlen gondolat jár a fejében: két gyönyörű kéjnő? két falusi liba?

Céda nevetgélésünk mint csiklandozó késecskék hada vágódik szolid tarkójába, hátába, hátsójába, minden szabadon kitett porcikájába, pedig ha tudná, mennyire nem neki szól