BalóLevi
Nárcisz
Kamaszként hajolt a kút fölé
Benne vizet kémlelt
Mély volt és sötét volt
Csupán visszhang jött bután felé
Testében gyűl a víz
Szakálla nő, kifehéredik
Amint a peremre
Egyre vaksibban támaszkodik
Ereiben mész kút kövein
Moha gyűl a hályog szemein
Szerelem
Árnyékod a fűszálakra dobva.
Közömbös délután erős fényekkel.
Rovarok pásztázzák csupasz tarkódat.
Ellopta a táncot ujjaidtól.
A falon innen
Vörös és szürke téglák.
Fekete bádog. Csalán, pisiszag.
Az a vonat nem jön el soha.
Jó itt ülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése