Csabi
A bölcs és a nő
1.
Az ember egész életében csak egyszer
lesz igazán szerelmes, mondják.
Micsoda leverő szentencia!
Micsoda felemelő hazugság!
2.
Ami fent van, ugyanaz,
mint ami lent,
ami lent van, ugyanaz,
mint ami fent
Egy bölcs egyszer beleesett egy nőbe, mint egy mély
verembe. És sehogy nem bírt kimászni belőle. De mivel bölcs volt, ott
veszteglésében eltűnődött néhány alapvető dolgon: Veszettül beleestem, és ez olyan jó!... De megéri? Megéri, ha úgy ülök
itt, mint egy börtönben? Hogy jó, ha nem jó, a nemjóját?!
Egyszóval ült, és – buzgón vakargatva az állát – addig
törte a fejét, amíg belealudt.
Rejtélyes álmot látott: egyszercsak megjelenik a verem
szájánál, és lepillantva meglátja a nőt ott lenn kuksolni; mire leszól:
– Hát te mit csinálsz ott lenn?
A nő feltekint:
– Hát te mit csinálsz ott fenn?
[A történet itt véget is érhetne, ám korántsem így
gondolná a bölcs (vagy a nő?). Ugyanis sem álmában, sem ébrenélétben nem tudta
volna már eldönteni, hogy mi az igazság, ugyanis már nem tudta eldönteni, hogy
álmodik-e vagy ébren van... ][*]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése