Kincső

Satnya próbálkozás

Vettem lisztet homlokomra,

széles’bb mosolyt mosolyomra,

játszottam, hogy bohóc vagyok,

gyerekarccal mosolyt csalok.

Macskát zsákba,

lufit vállra,

fütyülőt a mosoly-szájba,

s állni a porondon

állni csak árván,

s mint Dávid Góliát láttán,

elhinni, hogy mégis lehetséges…

(nevetséges)

… a bohócorr leesett.

Végigment rajta a felelőtlen fiúimádat.

  

Kincső

Vallani valami mellett

Íme: nézheted,

hogyan másznak szélre,

kiáltanak égbe,

előre és félre,

hátraforduló tekintetek.

Saját tükörképre vágyva,

s mivel Isten számadása

méltón, vagy kevésbé

volt bőkezű,

ők sodornak képeket,

hazug és élezett,

olcsó léteket.

S várnak:

galambot az égből,

hírnevet a széltől.

S szembeköpik mindazt,

mit féltőn

másoktól irigyeltek volna…

…ha legalább arra lenne méltóságuk.