Noémi
Szög
Tök penge szitu volt öcsém! Sebes a talpam, ez a
tapló meg odavakkant, mintha nem látná, hogy járni se bírok:
- Chakra Hacker koncert a Gödörben! Gyerünk,
nincs beugró!
Az ölömbe vettem a lábam mérgesen. Kihúztam
belőle a százas szöget, addig a hapsikám közelebb lépett a sötétből.
Akkor ismertem rá. Nem ő volt, de a hasonlóság
dermesztő.
- Jófej vagy öregem, de mint látod, féllábon
táncoló dervis vagyok ma este. Kihagyom a ma esti mulatságot, a Gödör amúgy is
leginkább egy ocsmány vesztőhely - mondom, de Imre alteregója vigyorog tovább:
- Jó a látószög. Hétfő? Hogy lehet Monday
feliratú bugyit húzni pénteken?
Elvörösödtem. Közben már átvörösödött a zoknim
is, de erre a földre csaptam a lábam. Hétfő, az édesanyád gyümölcsfája,
kincsem.
- Pénteki bugyiban nem ért volna baleset,
mehetnénk táncolni - rikkant örömében, hogy rátalált hamisítatlan humorára, de
akkorát, hogy a fáslit kiejtem a kezemből.
- Húzz a Gödörbe, ha segíteni úgysem akarsz - morogtam
-, majd átvergődöm a parkon át egyedül is.
Arra rövidebb az út, amúgy is a
rövidebbet húztam ma, bármibe fogtam. Családi vonás amúgy. Nálunk a baj vagy
csőstül, vagy sehogy. Szóval leginkább boldogan élünk, míg utolér a végzet.
