Dudi
Régi lemez
(monodráma)
A csupasz pengét az asztalra
helyeztem. A nyitott szobaajtón át
vetettem egy gyors pillantást
a feldúlt ágyra. Az öl látványa
kitörölhetetlenül égett a recehártyámra.
A park villant át az agyamon.
Egy szék. Leereszkedem rá –
nézem, ahogy lóg a kabátom
a szegen. Ki a bejárati ajtón:
egy gyümölcsfa. Odaérek. Amikor
is felrémlik egy abszolút
képtelennek tűnő kép: a vesztőhely!
Ez a család, akarom mondani,
ez a refrén, ami folyvást a
fülembe duruzsol, csak sebeket
tép fel bennem. Mért? Mért a francnak
nem hallgattatom el, mért hagyom,
hogy szekírozzanak holmi
hasonlóságok meg látószögek?!
Hasonlóságok meg látószögek...
Hasonlóságok meg látószögek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése